Belépés

 Keresés

 

 Menü

 

 Linkek

 



     
 
  előadó album dalok műfaj alműfaj kiadó
Kérjük, hogy támogassa a siket/hallás- sérülteket!

 Opera Budapest

  
Előadó (1.):Winand Gábor
Előadó (2.):Gadó Gábor Quintet
Album cím:Opera Budapest
Megjelenési dátum:2006. szeptember 13.
Típusa:Stúdió
Kategória:normál
Műfaj:jazz
Stílus:modern jazz, progresszív jazz
Idő:55:31
ALLMUSIC INFO
Winand Gábor — akit egyre növekvő hírneve gyakran szólít távoli tájakra — ismét régi társát, Gadó Gábort kérte meg új albuma megírására. Az egyre megkomponáltabb zene felé forduló gitárművész–zeneszerző ezúttal egy egész operát írt barátjának, melyben ő az egyetlen énekes. Az Opera Budapest valóban úgy kezdődik, mintha egy színházba vagy operaházba lépnénk be. Néhány dobpergés emlékeztet a függöny felvonását jelző három gongütésre, mintegy jelezve: más dimenzióba, a dráma párhuzamos valóságába hatolunk be. Ez a dobpergés egyúttal egy súlyos előérzeteket hordozó nyitány első néhány üteme is, melyhez hamarosan a harsonák fenyegető orgonapontja csatlakozik. Winand a görög tragédiák kórusvezetőjének szerepét kapta, aki előkészít, kihirdet, kommentál, sirat, felváltva szólítva meg a szereplőket és a nézőket. Éneke, melyet az elején még aláhúz a gitár, a hangszerek kórusa által megosztva, mint egy-egy kósza hír bukkan fel. A nyitány utáni első szereplőként színre lépő trombita nehézkes menetelését ismét nagyon prózai dobszó szakítja meg. Ez a párhuzam persze túlságosan leegyszerűsítő ahhoz, hogy behatoljunk a zeneszerző Gadó szándékaiba, bár a lemezen sorjázó számok tényleg sokban emlékeztetnek egy drámai mű egymást követő felvonásaira. Winand éppúgy nem egy szimpla vokális dzsesszlemezt akart készíteni, mint amennyire Gadó sem akarta előtérbe állítani megszokott kvartettjét. A közelmúlt koncertjei megmutatták, hogy az énekes minden különösebb nehézség nélkül be tud illeszkedni a kvartett játékába, mely az évek folyamán az interaktív, zabolátlan improvizációk során rendkívüli módon összehangolódott. Ez az összehangoltság ihlette Gadó zenekari koncepcióját: feszes drámai kompozíciót és a szerepek majdhogynem színházi kiosztását eredményezve. Itt a szólójáték a kivétel. A legtöbbször — még akkor is, ha a zeneszerző elengedi a gyeplőt — duók vagy három-négy fős polifonikus invenciók szólnak, néha a hoketus határán, azaz oly módon megírva, hogy minden szólam kiegészíti az előző által elkezdett frázist. Végső soron a dobos rendelkezik a legnagyobb autonómiával — ha nem is ő a karmester, de legalábbis a játékmester, aki mindenütt jelen van, még ha úgy is dönt éppen, hogy hallgat. Airelle Besson a Kenny Wheeler által kialakított iskola egyik legragyogóbb örököse. Az ő trombitajátékával integrálja Gadó szélesebb formációvá az új együttest, melyet igazi kamarazenekarként tart ellenőrzése alatt. Kerüli a dagályosságot, gyakran folyamodik uniszónóhoz, mely itt mindig a hangszínek kombinációja iránti precíz vágyát mutatja, s ezzel Winand sztratoszférikus hangja köré a kohézió és kontraszt végtelen finomságú egyensúlyát teremti meg. A gitár hangerőpedálja, a nyelvsípok és a trombita felváltva világítják meg az énekhangot, a hangszeresek és az énekes rezonanciájának változatossága mindig új színben tűnik fel. A hegedű rövid felvillanásai, a szaxofon habos örvénylése, a túlterhelt erősítőből jövő „mocskos” gitárhangok, a cintányérok és hangolt dobok kavargása adnak dinamikát e pasztellszíneknek, felharmonikusokkal csíkozva, törésekkel és sarkokkal szabdalva azokat. Az alapot mindehhez a harsona, a bőgő és a nagydob adja, a hangszínek fenyegető súlyával és a ritmusok kölcsönhatásával játszva. Az énekhang a központban van, mégis beleolvad ebbe a hangpalettába különös hajlékonyságával, mely gyakran igazi hangszerhez teszi hasonlatossá. Míg a harmonikus kétértelműségeket — melyekhez Gadó a modális és tonális univerzumok határmezsgyéjén már hozzászoktatott bennünket — a különös pedálhangokon imbolygó függőleges arpeggiók borzolják, maga a ritmus annak a modális ritmuskoncepciónak a bizonytalanságaiból ered, amelyben járulékos metrumok gabalyodnak össze változatos egyéni kézjegyekkel. Ebből a képlékeny ritmikából eretnek tempó születik, mely a dzsesszből öröklődött, de megszabadult annak zsarnoki kronometriájától, s amelyben a metrum, az összhang és a hangszín metamorfózisai különös kölcsönhatásban termékenyítik meg egymást. A hangok e nagyívű, polimorf lüktetésének sodrában a belőlük született szólamok és kollektív kezdeményezések a Gadót környékező angyalokat és démonokat testesítik meg, melyek abból a szétesőben levő Európából erednek, ahol felnőtt, azokból az értékekből, melyekből táplálkozott, és amelyek szenvedélyes életművének erjesztőjévé váltak. Ki más kölcsönözhette volna ehhez a hangját, mint Winand? - Franck Bergerot
TRACK LISTA       - van további info     - sikeres dal     - van dalszöveg
  1. Haiku [Gadó/Molnár] - 05:36
   2. Tribute To Sylvia Plath [Gadó] - 06:53
  3. Opera Budapest [Gadó/Molnár] - 07:06
  4. A Long Way Down [Gadó/Molnár] - 06:59
  5. Orpheus and Eurydice [Gadó/Molnár] - 06:46
  6.  The Language Of Flowers [Gadó/Molnár] - 05:24
  7. Milonga [Gadó/Molnár] - 07:31
  8. All Souls [Gadó/Molnár] - 09:16
HASONLÓ ALBUMOK
       
Barabás Lőrinc Eklektric-Ladal
Super Trio-Together Alone
Vukán trió-Live
Binder Károly-Kontinentspiel
Pege Aladár-International Jazz Workshop
KÖZREMŰKÖDŐK  Jelentkezz be, ha regisztrált vagy!
MEGJELENÉSEK
2006CDBMCBMC CD 124 
Hiba, korrekció, megjegyzés esetén kattints ide és ird meg! Köszönjük!





-->