A 2003-ban megjelent "Hisztis" című munkán, a már jól
ismert jazzből, bossa novából, hiphopból, és más egzotikus
ízekből gyúrt zenei világ köszön vissza, Winkler, Eldée,
és Emil kalandjai azonban ezúttal elmaradnak. A lemez
tematikájában sokszínűbb elődjénél, ugyanakkor ez az
eklektika kissé egyenetlenné is teszi az albumot. A nyitó
jazzes "Bölcsidal" múltbarévedő habos kakaós
szentimentalizmusa kiválóan vezeti be, popszakma
visszáságait cikiző, a hazai bábcsapatok bénaságán
élcelődő táncos "Csakacipő"-t. A harmincas férfi-parát
boncolgató "Kivágni a reset" a középrészbe csempészett
ötletes drumnbass betét ellenére sem akar működni. A
latinos megközelítésű "Hello.Tourist!" azonban ismét
rendben van. Tessék meghallgatni ezt a számot, benne van
egész Közép-Kelet-Európa. A folytatásban két komolyabb
hangvételű dal, a jazzes "Hogyan kerülnek oda?" és
a "Medúza" a "Kivágni a reset" problémakörét járják körül.
Ezúttal női szemszögből fejthetjük meg a világot. A
különösen lüktető mediterrán hangulatú "Zsebibe zsé" az
album egyik legmélyebb jelentést hordozó száma. "Zsírba
zsúfolva érsz fel, sárba zsákolva mész el" de addig
is "zakóba zárva zizeg az élet, a zsebeibe zsével". Ha
tudunk nevethetünk itt is. A komolyabb hangulatot remekül
oldja a funkys "Pattanásos asszisztens", vagy épp a laza
jazzes hiphoppos "Rablónő" kitalált története. Az album
végén még egyszer alámerülhetünk a popüzlet bugyraiba. Az
esztrád, roma-folkos déli ízekből építkező "Fent"
egyértelműen az Emil.RuleZ! önkritikája. A záródalban
aztán feltűnik maga Emil is. A finom gitárkísérettel
megszólaló "Kukuruku"-ban együtt tűnődhetünk az élet
visszáságain. Az Emil.RuleZ! második albuma egy fokkal
talán gyengébb elődjénél, de Hegyi Gyuri kacskaringós
észjárású szövegei, és Hajós bensőséges prezentációja
lazán elviszik a produkciót. -
Radics Gábor