Tizenkét év a rock n rollban nem kevés idő! Zenekarban
eltölteni ennyi évet felér egy házassággal! Lovasi tíz
albummal a háta mögött úgy gondolta, érdemes kipróbálni
magát szólóban is. A 2001-ben rögzített album
eklekticizmusát tekintve leginkább a Holdfényexpressz
világához húz, de ennyire azért nem egyszerű a képlet.
Számos a közreműködők sora. Szinte dalban ott a Lecsóval
kiegészült Kispál teljes legénysége, itt van a Csík
Együttes hegedűse Szabó Attila, a
Téka bőgőse
Havasréti Pál, és Szandai Mátyás, a Dresch–ből. A
fúvóskórusokért Ágoston Béla, a pozanszólóért Gőz László%
% felel. További vállalkozók a
Quimbys Kiss Tibi és
Varga Líviusz. A Lovasi féle arcátlanságok közöl is
figyelemreméltó az albumindító kvázi albumzáró
csajozós "Búcsúzó Nap" minimálbeatje, a balkáni
hangulatokat megidéző "Mire megtanultam" vagy a quimbys,
latinos hangulatú "Vedd fel a szép ruhád". Az album egyik
legviccesebb száma, a
Cseh Tamás féle trubadúrdalnok
feelinggel dialogizáló hegedűs, népzene ihlettetségű "Apa
övének a csatja". A középtempós némileg Kinkses ízekkel
operáló "Mára már", és a jazzes fúvósbetéttel
megtámogatott réveteg "Csend meg a zaj" után programozott
alapokon szólal meg a hiperkarmásra fazonírozott
rappes "Jó voltam eddig". A felvétel nem csak az albumon,
de Lovasi egész életművének kiemelkedő darabja. Eszencia.
A szövegmondásban ezúttal Líviusz segít. A rímek pontosak,
hangsúlyok a helyükön… "…csak a dob, meg basszus zakatol a
füleiben". A "Csinálj teát" radioheades hangulata, és
a "Napos barackos" kispálos alapbeatet nyújtó három perce
a lemez két gyengébb megnyilvánulása, de az album végén
ismét három kitűnő felvétel kap helyet. A valceres, a
középrészben grungeosan beinduló "Mennyország", az
akusztikus gitáros, programozott alapokon megszólaló "Itt
van az életem" és a koncertkedvenc Pataki Attilanak
ajánlott "Aki szeretne visszajönni". Lovasi a tőle
megszokott iróniával szólítja meg kortársait "Számítás
megtalálva, ellenfél nincs komoly, nincsen tét igazából,
talán ha elkárhozol…" a fricska persze ezúttal is a végére
jut "Jaj, nemzedékem, olyan jó, hogy boldogulni látlak…
sikerüljön minden mint a Pataki Attilának". Más
frontemberek izzadságszagú erőlködéseivel szemben Lovasi
albuma ihletett, szimpatikus és nem utolsó sorban rengeteg
zenei ötletet hordozó honi alapmű. A polcon Révész
Sándor és
Presser Gábor szólómunkái mellett a helye. -
Radics Gábor
