A csapatnak sikerült egy külföldi színvonalú anyagot összehozni, amire feltette a koronát az, hogy a remek szövegeket még érteni is lehet, hisz magyar. Persze sokan támadták õket, azért mert külföldi együttesek dallamai is megtalálhatóak voltak zenéikben, de egy idõ után ez az érv irreálisan nagy méreteket öltött és már nem vették észre, hogy a saját dallam még mindig sokkal több, és a külföldi csak elenyészõ mennyiségben van meg benne. Hiába, a Depresszióra ráragadt ez, és eljött az idõ, hogy bebizonyítsák, hogy vérbeli zenészek. Stílusban az "Amíg tart" vonalát viszik tovább, csak megspékelik még több gitározással és pár vendég is feltûnik az albumon. Pár helyen feltûnnek gitárszólók és érdekes aláfestések. A riffek is jókat zúznak, de mégsem sablonosak. A számok egytõl egyig tökéletesre ki lettek dolgozva, és látszik rajtuk, hogy addig csiszolták, mígnem azt nem kapták amit akartak hallani. Mégegy dolog amit feltétlen ki kell emelni: Halász Ferenc (ének) dalszövegei. - Untouchables