 |
Meseliá-nak egy kis hegyet hívnak Pomáz határában. A név
szerb eredetű, pontos jelentése homályba vész. Borbély
gyermekkorának egyik helyének meséi olyan emberekről
szólnak, akik évszázadok óta együtt élnek, dolgoznak,
harcolnak, örömüket-bánatukat megosztják egymással –
magyarok, szerbek, németek, szlovákok, zsidók és cigányok.
Cseppben a tenger: ez a hegy önmagán túlmutató szimbólum.
Ha dallammá válik, akkor a magyar jelleg dominál benne, az
említett népek felhangjaival, sok improvizációval, mint
ahogy a pomáziaknak is gyakran kellett pillanatok alatt
cselekedniük, ha életben akartak maradni, hiszen a
háborúkkal, hódoltsággal, forradalmakkal és természeti
katasztrófákkal teli évszázadok során, amelyek ezt a
fővároshoz közeli kis közép-európai olvasztótégelyt
sújtották, bizony szükség volt a találékonyságra. Ez az
oka annak, hogy a Meselia olyan zenévé vált benne, amely a
körülötte élő emberek különbözőségét és azonosságát is
tükrözi, amelyet megtölt az itt élők öröme, bánata,
félelme, melankóliája. Közép-Kelet-Európa zenéje ez, s
elsősorban persze Magyarországé, ahol számtalan kultúra
találkozott és olvadt eggyé a századok során. Ugyanakkor
jazz is, hisz részben improvizatív, igen nyitott, és
kétségkívül magán viseli az eredeti afro-amerikai zene
jellegzetességeit, ha olykor erősebbnek is érezzük a
Kárpát-medence vagy Bartók zenéjének hatását. -
