A Váradi testvérpáros gyerekként került állami gondozásba, ahol néhány évet töltöttek, amíg a családi viszonyaik nem rendezõdtek. Itt Gyuszi volt a citera zenekar vezetõje és Robi is sokat énekelt különbözõ ünnepségeken. Amikor nekivágtak a világnak és elindultak Kanadába zenélni, unokatestvérük, Arthur ezalatt komolyzenei tanulmányaival volt elfoglalva, próbák és zongoraversenyek töltötték ki mindennapjait. Miután befejezte tanulmányait, a világ több országában is koncertezett. Épp Japánba hívták koncertturnéra, amikor úgy döntött, inkább hazaköltözik Magyarországra. A zenekar alakítás ötlete Arthur és Gyuszi fejében fogalmazódott meg elõször. Arthur, miután hazaérkezett Magyarországra felkereste unokatestvéreit, és saját örömökre kezdtek el közösen zenélni. Egyre több ötletük volt, hogy mit és hogyan szeretnének játszani, összekeverték a zenei stílusokat, a popzenét, a latin dallamvilágot, a híres magyar cigányzenét, a jazzt és a klasszikus zenét, amibõl létrejött a Váradi Café sajátos stílusa, amely új színfolt a hazai zenei életben. A zenekar nagy sikerrel lépett fel az ország minden pontján, egy szabadtéri fellépésen a BMG zenei fõszerkesztõje meghallotta a zenekart, aki rögtön lemezszerzõdést ajánlott. Arthur összefutott egy régi ismerõsével, Botos Tibivel. A zenekar rövid egyeztetés után úgy határozott, felkérik Tibit, aki késõbb a zenekar tagja lett. Késõbb kibõvültek a Váradi testvérek fiaival.