 |
A koncertlemezeket kevés kivételtől eltekintve a
"Melléktermék" címkével ellátott képzeletbeli fiókban szokás
szerepeltetni, kizárólag valahol a főmüveket tartalmazó
polcrendszer alatt elhelyezett íróasztal alsó régióiban. A
Happy Borzday azonban az üditő kivételek közé tartozik. A
Kispál és a Borz megalakulása óta épp 10 év telt el. A jeles
évfordulót a srácok két koncerttel is megünnepelték. Az első
nagyszabású együtténeklésre szülővárosukban, Pécsett a JPTE
klubban került sor. Lovasiék kiváló érzékkel válogattak az
elmúlt évtized terméséből. Már a felvezető blokkaban
kiderül, ez a koncert nem a szokásos Kispál kánon
felmondása, a számok kevés kivételtől eltekintve
újrafogalmazva, áthangszerelve szólalnak meg. A bevezető
"Helló" után rögötön egy meglepetés, "Tesis a Világ" a durva
hard core betétekkel megtoldott szétcsúszott indie - rapben
Lovasi a maga eszközeivel avat be minket a Rock n Roll
életforma lényegébe. "Tesis a világ, valami imát motyogj el
a WC-ben, aztán csináljad tovább! Az egyik legjobban
eltalált honi popszlogen Pajor szövegei óta. A koncerten
rendhagyó módon, mindenki ott van, aki valaha is megfordúlt
a Borz környékén. A "Húsrágó Hídverőben" az egykori pécsi
barát, Barutigam Gábor üti a dobokat, aki Lovasi szerint
"nyolc éven át keményen nyomta srácokkal a beatet!" A "Napos
Oldal" basszustémáját pedig az alapítótag Ózdi Rezső hozza.
Szentimentalizmus? Nem hinném. Az igazi meglepetést az
album középrésze okozza. A "Sültkrumpli" hip - hopos
átfazonírozása, a Szeretetre Méltó Blokkban elhangzó
"Volume" egyszálzongorás ironizálása, vagy épp a
"Lefekszem a Hóba" Lecsóval közösen előadott líriai
cinizmusa mind - mind értékelhető gesztus, még az "Éjjeli
Lámpa" szerencsétlenkedése is rendben van. A koncert legjobb
pillanatai azonban kétségkívül az Ágoston Béla
saxofonjátkával színesített belassult "Autók A Tenger Felé"
a rockabillybe hajló "Tingli Tangli", a felpörgetett
"Zsákmányállat" no meg persze az elmaradhatatlan "Szőkített
Nő". Külön öröm, hogy végre előkerült, egy ezidáig hivatalos
hanghordozón ki nem adott felvétel. A csapat korai
korszakából származó "Ezt Én Is Meg Tudom Csinálni" igazi
csemge a rajongóknak. A kihagyhatatlan "Emese" után
búcsúzóul még kapunk egy fricskát, Lovasi sámánénekbe kezd
(Egy Az Egybe (Csak Maga) csak hogy megmutassa "Nem kenyere
a dicsekvés, dehát megint győztött"... -
Radics Gábor
