1999-ben szinte semmi értékelhető nem történt a
könnyűzenei szintéren. A britpop teljes érdektelenségbe
fulladt, a nu - metál pedig épp elsőket rúgta a
hallgatókba. Ekkor jött a Quimby és megmutatta, "van élet
a rock n rollon túl". Hazai zenekar a
Neurotic óta
ennyire egységes ellenvilágot hordozó albummal még nem
volt jelen a poppalettán. Minden dal külön kis univerzum.
A struktúrák egyszerűsödtek, lényegre törőbbek lettek. A
hangzás sokkal kompaktabb, a pszichedelia megmaradt, de
értékelhető határok közé szorult. Kiss Tibor talán még
soha nem írt ennyire kifejező szövegeket. Rögtön az első
track telitalálat. Az életünk cyber jellegét cikiző,
elszállt, fura lüktető ritmussal operáló "Androidő" azóta
underground himnusszá vált. A mániákus basszusmenetre
építő, "Halleujá"-ban Líviusz, Pajor óta a legjobb honi
rappet hozza. A sex-drog-rock n roll jelszó mentén
elkövetett "Libidó"-ban, a Quimby a 90-es évtized
legpontosabb hangulatjelentését adja. "Csak a vágy
alaktalan sziréna hangja hajt a dögre vad hiéna rajt" -
énekli Kiss Tibor. Az ugrálós poszt punkos, "Olé" a
belassult, ihletett "Az ördög magyar hangja", vagy épp
Líviusz eszement percussion játékára épített
sodró "Hintalógalopp" mind-mind emlékezetes darabok. Az
album utolsó harmada kissé leül. Előkerülnek a középtempós
megfejtések. "Az otthontalanság otthona" az egyik
legszebb, legkifejezőbb honi értekezés az apátiáról. A
lemez erősségét jelzi, hogy még a giccshatáron
egyensúlyozó "Álmatlan dal" merengő lírája is vállható
ebben a környezetben. Nick Cavnek a Let Love In-en
egyszer, Tom Waitsnek néha-néha, de még magának a
Beatlesnek is csak a Day In The Life esetében sikerült
olyan erős felvételt az album végére tenni, mint
az "Unom". A lassan építkező eszelős kirohanásba torkolló
dalban Kiss Tibor egy nemzedék nevében vádol mindent és
mindenkit. "Unom a dealert, unom a pápát, a szentelt
vizet, és a marihuánát!" Megélt és félelmetes. Egy album a
kilencvenes évek végének Magyarországáról. elyzetjelentés,
korkép, zenei érzelmi ámokfutás, perfekt
megoldásokkal. "Ami egyszer volt, újra nem jön el." -
Radics Gábor
